2013. június

„JÚNIUS VOLT, S UJJONGTUNK…”
– TANÉVZÁRÓ GONDOLATOK

Ki ne ismerné Ady Endre örökbecsű sorait, melyek belénk ivódtak, könnyeket csalnak elő, és sok más idézettel ellentétben nem váltak közhelyessé, mert újra és újra, más és más elköszönő diákokat látunk, új tartalommal éljük meg az évente ismétlődőt. Közben tudjuk azt is, hogy a Pillanat soha nem ismételhető.
Most mégis örüljünk valami másnak, ami szintén a múló idő sajátja. Hogy kisgyermekek, akiket nyolc évig ismertünk, most a mi munkánknak köszönhetően, elindulnak a középiskolába, mely a felnőtté válás „előszobájának” is tekinthető. Ez ad vigaszt a múló időre, ahogy tanítványaink és saját gyermekeink sorsa kiteljesedik. Ezért érdemes pedagógusnak, jó szülőnek lenni.
Ha általánosságban vonunk mérleget, akkor elmondhatjuk, hogy nem akármilyen munkás tanév áll mögöttünk. Felsorolni sem lehet, mennyi volt a változás, a feladat, és menet közben a feladatok változása is. És mégis elértünk idáig, köszönhetően szakmai hitelünknek, hivatástudatunknak, és ne feledjük el az igazgatókat, fenntartókat sem. Ők is megtették a magukét, voltak álmatlan éjszakáik, de a csendes többség a nyavalygás helyett a munkát választotta, melynek jól megérdemelt sikerét mindannyian magunkénak mondhatjuk.
A mérleg megvonása persze az öröm pillanataiban is kötelező. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy az alulértékelés ugyanolyan hiba, mintha valamit értéke fölött próbálunk meg „eladni”.

Mit tehetünk még ezután? Köszönjünk el szépen a gyerekektől, kovácsoljunk terveket a nyárra, és készüljünk, de csak nagyon finoman, majd az idő múlásával egyre intenzívebben a jövő tanévre.

Kedves Kollégák!
Szerkesztőtársam, Somogyi Mónika, és lapunk minden munkatársa nevében tisztelettel megköszönöm, hogy hűséges olvasóink voltak idén is. A nyárra kívánok jó pihenést, igazi feltöltődést, hogy újult erővel, szép reményekkel, mint egy „nemes, küzdő, szabadlelkű diák” vághassunk neki az új tanév kihívásainak!

Rozmán László