Tanítás - Tanulás szakfolyóirat » 2011. december

Hótalan a hegyek inge...

Hótalan a hegyek inge...
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol -
amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén -
rí Boldizsár, Menyhért meg én. 

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge -
el kell érnünk Betlehembe!

Mikor verset keresgéltem a mostani íráshoz, sok régi - kissé elkoptatott - sor is eszembe jutott, majd "kikötöttem" Nagy Gáspár versénél. Miért is? Mert hiteles és igaz. Mert egyszerű, mint az adventi hajnali misék, a roraték első harangszó előtti csöndje, melyek után a templom csendjét megtöri a felszárnyaló könyörgés: "Harmatozzatok, egek, felülről, és felhők essék az igazat." Talán más nem is kellene most nekünk. A harmatozó égi kegyelem békéje, a megszülető Kisjézus mosolya, és igaz szó. A kérdőjelek helyett a mindent letisztázó pont a kijelentések végére. Kellene, még akkor is, ha nem minden betűjének tudunk örülni. És addig? Hogy jutunk el karácsonyig? Nagy Gáspárt ajánlom idegenvezetőül, versét pedig útikalauzként adnám mindannyiunk adventi koszorúja mellé. Mert Nagy Gáspár (nem csak ezzel a versével, sok másikkal is) örök.

Induljunk vele Betlehembe. Fogjuk kézen lélekben, és szó szerint is tanítványainkat, barátainkat, családtagjainkat. Öleljük magunkhoz egykori szeretteink szép emlékét, s ha mindannyian együtt vagyunk, akkor - akárcsak a háromkirályok - el fogunk érni Betlehembe. S akkor már nem fog számítani, hogy havas vagy hótalan a hegyek inge, mert kormos lélek-arcunk így is visszatükrözi karácsony fényét.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Somogyi Mónika szerkesztőtársam, és lapunk minden szerzője, munkatársa nevében áldott karácsonyt!

            Rozmán László

• Oszd meg az oldalt barátaiddal, ismerőseiddel!
• Tweet