Tanítás - Tanulás szakfolyóirat » 2012. december

Karácsonyi csengő csendül...

Vitathatatlan tény, hogy legszentebb, legbensőségesebb ünnepünkre készülünk. Gyermekkorunkból biztos, hogy ezek az emlékeink a legszebbek. Fenyőillat, csillagszóró, párás tekintetek, és igen, legfőképpen az ÖRÖM. Öröm az első legó, az első baba birtokbavétele kapcsán, boldog pillanatok, mikor elindult a játék mozdony, és először győztünk a társasjátékban. Valójában ezt keressük egész életünkben, ezt az örömöt próbáljuk meglelni a magánéletben, munkában, társas kapcsolatokban és bizony még - az eszközökben néha nem válogató - karrierépítésben is. Most itt az idő, hogy elgondolkodjunk mindezek természetén, elmeditáljunk azon, hogy valójában mit is keresünk. Ezt kell körbejárnunk, ekkor kell magunkba néznünk. Ilyenkor van arra szükségünk, hogy: "Halk hóesésben Betlehem felé ne menjünk egyedül!"(Vezér Erzsébet)

Így már megleltük a legbiztosabb receptet arra, hogy oda is érkezzünk karácsony tövébe, és miénk legyen újra az áldott hit és hangulat, szeretet és a már fentebb említett Öröm. Persze joggal mondhatja a kedves Olvasó, hogy nem könnyű az út. Én is tudom. Ezer meg ezer gondunk van. Érzékelem. Mindig voltak időszakok, mikor féltünk a változásoktól, mert azt mondták nekünk, hogy félni kell. Mások mondták ki, nekünk mi lesz a jó, vagy netán rossz. Most ne hagyjuk, hogy hergeljenek, riogassanak. Nézzünk a dolgok mögé, olvassunk jogszabályokat, érdeklődjünk a dologban jártas emberektől, és ne azoktól, akik éppen ellenérdekeltek minden újban, változóban. Akik úgy gondolják, minél rosszabb, nekik annál jobb... Őket kell félreállítanunk a Betlehem felé vezető útról. Lehet, hogy kissé kormos lélekkel, fáradt, gyűrött arccal indulunk, de ha tanítványainkkal, szeretteinkkel együtt megyünk, s gyermeki tiszta tekintetek fényében fürösztjük arcunkat, akkor hófehéren érkezünk karácsony küszöbére!

Kedves Kollégám! Ehhez az úthoz kívánok szerkesztőtársam, Somogyi Mónika és lapunk minden munkatársa nevében Neked, tanítványaidnak, szeretteidnek jó "utat", kegyelemteljes megérkezést!

Rozmán László