Mesterségük címere: Tűzoltó

Tűzoltó leszek (vagy katona) - álmodozik sok kisfiú. A kislányok meg elvarázsoltan pislognak a csillogó egyenruhás bácsikra. De hogy lesz valakiből tényleg "lánglovag"? Erről mesélt nekünk Németh Zoltán, egy igazi tűzoltó bácsi.

Tűzoltónak lenni nem csak azt jelenti, hogy szép egyenruhában utazgatunk egy hatalmas, szirénázó, piros autóban, aztán egy szelíd kis tüzecskét nevetve legyűrünk! Nem, nem. Aki tűzoltó akar lenni, annak nagyon bátornak kell lennie. Mert a tűz bizony gonosz és veszélyes is lehet.

Amikor először dolgoztam lakástűzben, az volt a legfélelmetesebb, hogy belépve az égő szobába, nem láttam túl a légzőkészülékemen - meséli Zoli bácsi. - Éreztem a védőruhán át is a meleget, hallottam, hogy recseg-ropog az égő födém, de nem láttam semmit. Ez a bizonytalanság nagyon rossz, de nekünk el kell tudnunk viselni.

A tűzoltóknak nem csak tüzekkel van ám dolguk! Gyakran nagy viharok után kidőlt fákat távolítanak el az utakról, autókról, házakról, vízzel megtelt pincéket szivattyúznak. Őket riasztják akkor is, ha balesetet szenvedett autókba szorult embereket kell kiszabadítani a roncsokból. A bátorság mellett kitartónak kell lennie annak, aki tűzoltónak készül. Tériszonya sem lehet, nem félhet a bezártságtól, tudnia kell engedelmeskedni a felettesének, és jó csapatmunkásként együtt kell működnie a kollégáival. Szóval akárkiből nem lehet tűzoltó. De nem minden tűzoltó akart ám kisfiúkorában tűzoltó lenni

Nekem az volt az álmom, hogy kamionsofőr leszek - mondja Zoli bácsi. - Voltam is, de hamar rájöttem, hogy amikor már családja van az embernek, nem jó folyton távol lenni. És megláttam egy hirdetést, amiben a tűzoltóság munkatársakat keresett

Zoli bácsi irodában dolgozik, de kipróbált mindent, amivel a "beavatkozóként" tevékenykedő tűzoltók szembesülnek. Azt javasolja, tűzoltónak ne az menjen, aki kalandot keres, hanem, aki segíteni akar az embereken. Érdekes szakma ez, de bizony fárasztó is, hiszen, ha baj van, bármikor berendelhetik az embert. És nem minden nap egyformán érdekes: nincs mindig bevetés. Megesik, hogy csak ülnek a laktanyában, karban tartják a felszereléseiket, esténkénttévét néznek, beszélgetnek. Máskor meg egymás után jönnek a riasztások, egyik helyről a másikra rohannak, még pihenni sincs idejük. 

És azt vajon tudtad-e, hogy a tűzoltóknak minden nap "iskolába"kell menniük? Elfintorodtál kicsit? Pedig ahhoz, hogy jól és hatékonyan tudják végezni a munkájukat, nélkülözhetetlen a folyamatos képzés. A tűzoltók tűzoltóiskolában szerzik meg a szükséges tudást. És azután is szinte valamennyi munkanapjukon tanóráik vannak a laktanyában. Előadásokat hallgatnak arról, hogy mi, hogyan és miért ég, milyen módon, milyen anyaggal lehet hatékonyan oltani, miként működnek az eszközök, hogy kell megoldani bizonyos helyzeteket. Szóval ilyeneket tanulnak. Érdekes, nem?

Zoli bácsi öt éve a celldömölki tűzoltóság munkatársa, és azt mondja, ha rajta múlik, sosem fog máshol dolgozni. Ő már a lelkében is tűzoltó. Mert az úgy kezdődik általában, hogy először csak azt mondják: "Tűzoltó vagyok, ez a munkám." Hamarosan azonban úgy érzik az igazi tűzoltók, hogy nem is csinálhatnának mást. És teljes meggyőződéssel vallják, ha kérdezik őket: "Tűzoltó vagyok, ez a mesterségem, a hivatásom, az életem."  

 

Kapcsolódó galéria

Szólj hozzá Te is!




A hozzászólások moderálására az Apáczai Kiadó Kft. a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólásod csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik az Apáczai Kiadó Kft véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.