Mesterségük címere: televíziós műsorvezető
Kislány koromban tanító néni szerettem volna lenni és híres énekesnő. Halász Judit volt a példaképem. Csakhogy hamar rá kellett jönnöm, hogy a hangom nem túl különleges. Középszerű művésznek meg minek menjen az ember, nem?! Maradt a versmondás, amiben gimnáziumi éveim alatt voltak sikereim.
Valahol itt kezdődött a mikrofonos időszak. Mert, akik a szavalóversenyeken láttak, elhívtak rendezvényekre műsorvezetőnek. Szinte mindenre igent mondtam. Próbatételek voltak számomra. Talán nem hiszed, de a mai napig valamennyi fontosabb adás előtt erős lámpalázam van. Versenytáncoltam és jazz-balettoztam is. Ez sokat segített az izgulás leküzdésében.
Gimi után már egészen másként láttam a jövőmet. Úgy gondoltam, kell egy jó szakma, ezért idegenforgalmi és közgazdász szakra mentem. Mellesleg beadtam az önéletrajzomat az egyik tévécsatornához. Nem jeleztek vissza. Nagyon szomorú voltam... Aztán, mikor már végképp nem számítottam rá, felhívtak. Gyakornok lettem!
Hogy mit csinál egy gyakornok? Nos, kezdetben kávét főz, fénymásol... Hónapokig nem kaptam komolyabb feladatokat. Van, aki nehezen viseli ezt, de én, a mórahalmi "falusi kislány" nagyon boldog voltam, hogy híres embereknek főzhetek kávét! A televíziós szakmát mindenesetre csak az válassza, akinek kötélből vannak az idegei. És ki tudja várni, amíg eljön az ő ideje.
Minden műsoromat nagy kedvvel és lelkesedéssel csináltam. Persze kedvenceim a szombat esti élő show-műsorok. Fodrászok, sminkesek sürögnek-forognak körülöttünk, szép ruhát viselünk, fények, csillogás%u2026 Az ember ilyenkor tényleg királylánynak érzi magát. Ám a műsorvezetőé nem "nyugdíjas állás". Előbb-utóbb jönnek új, fiatalabb arcok. Kell, hogy az embernek legyen máshol is dolga a világban. Nekem van. Emberek lelkével foglalkozom az "Angyalműhelyben". Nagyon jó érzés megmutatni másoknak, hogy lehetnek még sikeresebbek, boldogabbak!
Egyébként nem is baj, hogy ez az őrület nem tart örökké. Sokan szívesen cserélnének velem, szeretnének ott lenni, ahol én vagyok. De elérkeztem abba a fázisba, amikor szívesen lassítanék. Idén remélem, több időm lesz például felkészülni a karácsonyi ünnepekre%u2026 Szabadidőm alig van. Olyankor a férjemmel moziba, étterembe megyünk, kirándulunk vagy utazunk. Van egy másfél éves vizslánk, Pityu. Szinte mindenhova velünk jön. A kedvesemmel még a munkahelyére is bejár. Ő is igényelné, hogy többet foglalkozzak vele.
Örülök, hogy erre a pályára sodort az élet. Nem adnám semmiért azt a rengeteg élményt, amit a televíziónál szereztem. De ugyanilyen jól fogom érezni magam, ha elfordul rólam a rivaldafény. Az embernek mindig olyasvalamivel kell foglalkoznia, amiben jól érzi magát. Mindenki tehetséges valamiben, és ha azt csinálja, amit szeret, akkor minden rendben lesz.
