Állati - a véznaujjú maki
Élt a 18. században egy nagy természettudós, Darwinnak hívták. Azt állította, hogy az emberiség majomszerű lényekből fejlődött ki. Vagyis az idők folyamán valamiért lejöttünk a fáról, felegyenesedtünk, és emberré váltunk. Nézeteit később, a technika fejlődésének köszönhetően alátámasztották. De nézd meg ezeket a képeket! El tudod képzelni, hogy rokonságban állhatunk a véznaujjú makival? Talán azért esik nehezedre, mert ez a kis majom valójában csak félmajom.
A félmajmok évmilliókkal ezelőtt együtt kezdtek fejlődni a majmokkal, ám leváltak tőlük, és egészen másfélék lettek. Madagaszkár szigetén, ahol elzártan fejlődött a növény- és állatvilág, különösen sok van belőlük. Itt él a gyűrűsfarkú maki is. (Tudod, a kótyagos Julian király a Madagaszkár című rajzfilmből!) A félmajmok általában éjszakai életmódot folytató, nem túl nagy méretű állatkák. Jellegzetességük, hogy hatalmas, kerek szemük és nagyra táguló pupillájuk van. (Elképesztően édesen tudnak nézni...) Van még egy nagy különbség köztük és a majmok között. A félmajmoknak mindig hosszú farkuk van, ami segíti őket a fákon való egyensúlyozásban.
A véznaujjú makik otthona az őserdő Madagaszkáron és egy ahhoz közeli apró szigeten. Szabadon már alig száz példány él. Nevét hosszú, vékony ujjairól kapta. Ezekkel kiválóan meg tud kapaszkodni a fák ágain. Nagyjából akkora, mint egy macska, mégis őt tartják a világ legnagyobb éjszakai életmódot folytató főemlősének. Szájából metszőfogak állnak ki, ezért sokáig rágcsálónak tekintették. Amikor Madagaszkár szigetére betelepültek az emberek, rengeteg állatfajt kiirtottak. Ez a nagy szemű picurka is csak egy babonának köszönheti a túlélését. Úgy tartották, hogy aki egy véznaujjú makit elpusztít, az egy éven belül maga is meghal...
Ezek a makik magasra rakott fészkekben laknak. Többet is építenek maguknak, 
biztos, ami biztos... Nappal alszanak (hosszú farkukkal takarják be magukat, hogy ne fázzanak), éjjel pedig vadászni indulnak. De ezt nem vad hajszának kell ám elképzelni! A véznaujjú maki Madagaszkár "harkálya". Középső ujja különösen hosszú és csontos, sőt, állítólag rendkívül érzékeny a rovarok és férgek keltette rezgésekre. Ezzel kopogtatja végig a fák törzsét. Ahol férget sejt, ott kiálló fogaival feltépi a kérget, és mancsaival ügyesen kihalássza alóla a "csemegét".
Magányos kis lények. Csak párzási időszakban viselik el egymás társaságát. A nőstények csak kétévente szülnek. Kölyküket egyéves koráig nevelgetik, aztán kiadják az útját. Bár a majmokkal és az emberrel együtt a főemlősök közé tartoznak, emlőik a hasuk tájékán találhatóak - mint a cicáknak és a kutyáknak.
