A nairobi elefántóvoda

2013. március

Az afrikai elefánt a világ legnagyobb szárazföldi állata. A múlt század elején még több millió élt belőlük, mára néhány százezerre csökkent a létszámuk. Évente több ezer válik orvvadászok áldozatává. Leggyakrabban jó pénzért eladható agyaraikért vadásszák őket. Az értelmetlen öldöklés után gyakran maradnak árván édes kis elefántborjak. Ők, ha szerencséjük van, a nairobi elefántóvodába kerülnek.

Az elefántóvoda kicsi árvái éppen olyan játékosak és vidámak, mint a kisgyerekek. Valamennyinek saját gondozója van, aki minden percét velük tölti, amíg kicsik. Együtt is alszanak. Az elefántok ugyanis nagyon okos és hatalmas szívű állatok. Bizony hiányzik ám nekik a mamájuk… Olyannyira, hogy néhányan ebbe a lelki fájdalomba pusztulnak végül bele. Mivel azonban társas lények és a természetben is nagy csoportokban élnek, legalább ilyen fontos számukra a többi elefánt közelsége. Ezért a napjuk nagy részét az elefántóvodában töltik. Itt néhány hetes vagy hónapos elefántbébiként a kiscsoportba, serdülőként pedig már a nagycsoportba járnak.

Van szokásos napirendjük is, amelybe minden áldott nap bevesznek egy csoportnyi látogatót. Életre szóló élmény nézni, ahogy lapát füleikkel csapkodva követelik a cumisüvegüket, labdáznak, fogócskáznak vagy dagonyáznak a sárban. (Utóbbi rendkívül fontos számukra, hiszen testük bepanírozásával védekeznek a tűző napsugarak ellen.) Ha pedig valamelyik kis rosszaságnak kedve támad vakartatni a hátát a turistákkal, hát azt is megteheti. Nekik mindenki örül.

Az első kiselefántot, Sámsont 1954-ben mentette meg és vette magához David Sheldrick¹, akiről az árva elefántokat óvó rezervátumot elnevezték. Azóta közel száz ormányos apróságot fogadtak be és neveltek fel itt. A kiselefántok teljesen szabadon élnek, és bár fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljanak az emberekkel, a valódi elefántéletre nevelik őket. Amint 4-5 évesek lesznek, a csapatokat egyben engedik szabadon. Így, akik együtt nőttek fel, együtt alkotnak később egy nagy, szabad családot.

Sajnos a szabadon engedett állatoknak sok nehézséggel kell szembenézniük az orvvadá¬szokon kívül is. Az emberi tevékenység kiterjesztésével a folyton vándorló elefántok élettere egyre csökken, és egyre több összetűzésbe kerülnek az emberekkel.

TUDTAD?
Az elefántoknak legendásan jó az emlékezetük. Ha valakivel csak egyszer is találkoztak, vagyis megszaglászták és jól megnézték maguknak az illetőt, még tíz év múlva is megismerik. Nevelőiket az egykori árva borjak évtizedek múltán is szeretettel köszöntik. Képzeld csak, még kicsinyeiket is úgy mutatják be nekik, mintha nagyszülőknek tekintenék őket!