Versek

Petőfi nyomdokain lépdelsz? Szeretsz verselni? Esetleg írtál már verset? Ha meg szeretnéd osztani a nagyvilággal saját versedet, mesédet, nincs más teendőd, mint elküldeni a Szivárványnak. Mi pedig kitesszük a weboldalra, hogy láthassa a nagyvilág!

E-mail: szivarvanyhonlap@apaczai.hu

Ne feledd el elküldeni a neved, iskolád nevét, címét és egy fényképet magadról!

 

Magyar Fanni verse
Nyírbogdány

Magyar Fanni: Erdei kirándulás

Egyszer egy szép nyári napon, észrevettem:
kacsamama úszik a tavon!

Kacsamama kicsinyeit serényen fürdeti

Mindenki a nyár visszatértét ünnepli!

Az erdőben sétálok kosárral a kezemben.

Vajon telerakom minden jóval? Meglehet!

A hatalmas tölgyfák biztonságot nyújtó
ölelésében

Piciny őzgidák szökkelnek ide-oda.
Képzeljétek!

Csöndben leguggolok egy galagonya mögé,

Nem zavarom őket, hiszen az erdő az övék!

A felkelő Nap egyre erősebben süt,

S az élet jelei mutatkoztak mindenütt.

Nem messze tőlem folydogál a fürge patak

Vígan úsznak benne az apró aranyhalak!

Az enyhe szél finom illatot szállít.

Minden lány ilyen illatot áhít.

Ez nem más, mint a vörös rózsa

Egy egész regényt tudnék mesélni róla.

Mit vörös, van itt mindenféle színű!

Fehér, sárga mind mesébe illő.

Ott csillog a harmat a virágok szirmain

Festői értékű, de jé! Mi van itt?

Az avarban egy tavaszi virág

Melynek nevét ismeri az egész világ.

Kicsi, aranyos, lila és szerény.

Mind tudjuk ez a legfőbb erény.

Az ibolya bűbájos növény

Nem látni, mert eltakarja a kökény.

Leszedek egy pár szemet

Fanyar íze bántja a nyelvemet.

Tudni illik, a kökény akkor finom,

Ha megcsípi a dér.

Addig nem tudok várni,

Enni akarok ma még.

Au! Valami a fejemra pottyant!

Felnézek és mit látok?

Egy öttagú dundi mókuscsaládot!

Hallottatok már ilyet?

Én itt ülök, csendesen, nézem a vizet,

Ők meg éppen azon kísérleteznek,

Hogy milyen hangosan koppan a fejemen a
dió!

Ne értsetek félre nem fáj,

de szerintem ilyet még nem hallott a világ!

A mókusokat félénknek ismertem. És lám,
milyenek!

Óvatosan odébb szaladok, mert ha óvatlan
vagyok,

egy egész kosár diót a fejemre kaphatok.

Márpedig a diót én csak mama sütiében
szeretem.

Ha van olyan finomság otthon az összeset
megeszem.

Nini! Csipkebegyó! Mármint csipkebogyó!

Ebből készül a finom tea, ami nagyon jó!

Kosaramat már megszedtem kökénnyel,
csipkebogyóval, némi dióval.

A „ Kalandos erdő” kötetet, melyet magammal
hoztam, egy különös ételnek tartogattam.

Na nem azért, hogy elolvassa, hanem, hogy
felismerjem melyikből lesz finom vacsora.

Gomba! Ott a gomba! Én nem szeretem de
anyáék igen, ezt mind nekik szedem.

Fellapozom a könyvet, a gombák melyek itt
vannak, Megtalálható benne az összes.

Az egyik legszebb és legmérgezőbb a légyölő
galóca,mely  vörös, fehér pöttyös kalapját
mindig magával hordja.

Jól jegyezd meg! Melynek barna a gallérja
barátod, amelyiknek fehér az betegséget okoz
meglátod.

Kosaramat teleraktam csiperkével, nagy
őzlábgombával és vargányával.

A Nap már elég közel jár a horizonthoz,

De én még mindig nem vagyok otthon.

Szélsebesen szaladok haza, az ajtóban ott vár
rám anya.

Boldog is, bosszús is. Majd megbékél úgyis.

Mentegetőzve mutatom szerzeményem

Nevetve mesélem történetem.

Sűrű bocsánatkérések közepette segítek főzni,

Egy óra múlva apa nem győz majd mosogatni.

Elalvás előtt nosztalgikusan gondolok a
kacsákra,

Az őzekre, a kökényre és csipkebogyóra, a diót
dobáló mókusokra.
Somolygok még egy –két percig, s arra
gondolok

Megismétlem holnap.

Kiss Attila versei
Toldi Lakótelepi Tagiskola, Kaposvár, 2.a

Kiss Attila: Anyának

Hogyha veled vagyok
Akkor a szíved csücskén állok.
Megmásztam a szívedet
S a boldogság kettőnkkel nevet.

Ha rám tör a bú
Mindig megvigasztalsz,
Ha rád tör a bú
Én megvigasztallak.

Megmásztam a szívedet
S a boldogság kettőnkkel nevet.
Mindig veled vagyok
És te is mindig velem.

Kiss Attila: A bárány és a róka

Egyszer régen nagyon régen,
Kerek erdő közepében,
Egy gyönyörű tisztáson,
Sok-sok állat gyűlt ott össze,
Futó párbajra készülődve.

A róka kihívta a bárányt.
Tudta jól, hogy gyorsabb nála,
De a bárány kis furfanggal,
Róka eszén túljára.
Testvérét, ki olyan, mint ő
A célvonalhoz elküldte,
Ott várta, hogy a rókát leküzdje.
Rajtra készen, s indultak már.
A róka gyorsan elhúzott.
Nagyszemekkel csodálkozott,
Célba csak másodiknak jutott.
Szégyenében elbujdosott,
Továbbra is vadon él.
A bárány meg félelmében,
Menedéket az embertől remélt.
A róka a párbaj óta,
Vágyik mindig bárány húsra.

Ami történt meg megtörtént,
Itt a mesém véget ért.

 

Seres Boróka Anna versei
9 éves, Belvárosi Általános Iskola, Szolnok 3/a

Seres Boróka: Farsang

Jön a farsang, megy a tél,
Iskolába jár a bál.
A sok gyerek felkiált:
Mi leszel ma? Bálkirály!

Én királyné! Hős katona!
Fogfájás és cukorka!
Álomőrző kisangyal!
A hős hunok királya!

Tanárnő, most mi leszel?
Brúnó mackó? Hőscincér?
Nem leszek más, mint kisautó
...vagy pincér!!

Seres Boróka: Ekete-pekete,  miért jó szín a fekete?

Ekete-pekete,
miért jó szín a fekete?
Te tudod vagy te tudod?
Mert, hogy én nem, azt tudom!

Ekete-pekete,
Miért jó szín a fekete?
Talán azért, mert csak úgy!
Vagy pedig, te sem tudod?

Ekete-pekete,
miért jó szín a fekete?
Miért hordja ezt mindenki?
Nem tudok most rájönni!

Eketei pekete!
Kifogott rajtam a fekete!!

Garai László verse
11 éves, Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Iskola, Budapest

Garai László: A Balaton