Tanítás - Tanulás szakfolyóirat » 2013. március
KIKELET HAVÁNAK ÁLDÓ NAPSÜTÉSE
Bizonyára sokan egyetértenek velem abban, hogy megszenvedtünk a télben az áldott tavaszért, és a címbéli napsütésre sokat sóvárogtunk a sötét, hideg, hófúvásos téli napokon.
A korábbi évek márciusi lapszámaiban elsoroltam az év harmadik hónapjának fantáziadús szép neveit, lajstromoztam jeles napjait, most – ettől eltérően – egy kicsit másképp közelítem meg.
Gondoljunk bele, hogy mi jut eszünkbe elsőként az év harmadik hónapjáról! Tudom, kinek, kinek más és más. Eszünkbe juthat, hogy végre – mint boldog kiscsikók – a gyerekek is szabadon játszhatnak az udvaron. Letehetjük a télikabátot, csodálhatjuk a hóvirágot – ha már szedni nem szabad. Hunyoroghatunk a fényben, fürkészhetjük a zsendülő természetet, a csorduló patakokat, tavaszi vizeket. Gyönyörködhetünk a vázában hajtatott aranyeső sárga virágaiban, beszívhatjuk a cserepes jácint bódító illatát…
Két dátum azonban biztos mindenkinek eszébe jut. Március 15. gyönyörűséges forradalmának emléke örök szabadságvágyunkat és az örök ifjúság vágyát jeleníti meg, melyet – ha elég bölcsek és belátóak vagyunk – gyermekeink, tanítványaink ifjúságában mindig újra és újra átélhetünk. Soha el nem évülő, varázsát soha nem vesztő nap ez az ifjú Petőfivel, a honvédek áldott emlékével.
A másik nap az bizony a tisztelgés napja a Hölgyek előtt. Nem szabad elfeledkezni róla,
s kedves Férfitársaim, bátran biztatok mindenkit arra, hogy ilyenkor merjünk lovagiasak lenni, mutassuk meg azt az oldalunkat, amit szeretnek látni a hölgyek, azaz: a figyelmest,
a kedvest, a törődőt, a humorost, a leleményest – egyszóval azt, amiben leginkább önmagunkat adhatjuk.
Kedves Kollégák! Remélem, senkiben nem támad hiányérzet, hogy nem a pedagógiai program módosításának határidejére hívtam fel a figyelmet. És nem a Klebelsberg Központ munkáját, vélt vagy valós hibáit, erényeit, igyekezetét latolgattam s fejtegettem. Szándékosan kerültem ezeket a témákat, mert az Örök Március, a Tavasz ígérete, a Kikelet hava ennél sokkal többet ér. Örüljünk együtt neki!
Rozmán László
