Tanítás - Tanulás szakfolyóirat » 2013. január
„…LÉGY A HAZÁNK, ÚJESZTENDŐ…”
Minden újban egy kicsit benne van a régi, s minden régi még új korából hordozza mindazt, ami azelőtt volt érték. Megújítva őrzünk meg, a tapasztalatokból építkezve okulunk és megyünk tovább. Az újesztendő kezdetéhez számos vidám szokás, babona, köszöntő, tűzijáték és pezsgődurrogtatás csatolható, s bizony sokan fogadalmakat is tesznek, melyeket aztán vagy sikerül betartani, vagy nem.
Mégis aztán, mikor lecsendesülnek körülöttünk az ünnep „dolgai”, s a hétköznapok sorába érünk, próbáljunk oda is valamit menteni a jó hangulatból.
Ha ez sikerül, akkor felvértezve vághatunk neki az új évnek, mely változásokat hoz, és nem is keveset. Most nem kezdem el sorolni őket, hiszen az igazi lényeget a tanár-diák kapcsolat mindennapi fenntartása adja meg. Szeretettel és szigorral. Követelni tudással és empátiával. Alázattal a feladat, a gyermek és nemzeti küldetésünk iránt. Hogy ezek nagy szavak? Igen, azok. Megélni viszont könnyű, mert néha elég egy nézés, egy simogatás, egy összeráncolt szemöldök, és a másik „fél” már veszi is az üzenetet. Talán ez a legfontosabb az újesztendő kapcsán. Üzenetet küldeni, és fogadni. Ha ez oda és vissza működik, akkor nagy baj már nem történhet.
Kedves Kollégám! Somogyi Mónika szerkesztőtársam nevében is szeretettel kívánok áldott újesztendőt, egészséget, örömet, s mindazt, amit Farkas Árpád is kér az alábbi versében.
Rozmán László
Farkas Árpád: Újévköszöntő (részlet)
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz!
