2012. október

OKTÓBER A SZÉP ŐSZ HAVA

Mindszent hava, Őszhó, Magvető hava - ilyen nevekkel is illették az októbert.
Bizony nem mindig a tizedik helyet foglalta el a naptárban.

Jeles világnapokban ezúttal sincs hiány, lassan kezdjük már úgy érezni, hogy talán túl sok is van ezekből, hisz az ünnep varázsa is elveszhet, ha minden nap ünnepelünk.

Két napunk azonban mindenképpen kiemelkedik a jeles napok közül. Aradi vértanúink emléknapja a nemzeti gyász mellett azt az üzenetet is hozza felénk, hogy emberséggel élni, a haza mellett holtig kitartani soha nem halványuló példát jelent. 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk szinte még most is helyét keresi az emberek lelkében, de talán a tömegkommunikációban is.
Nem könnyű alig 55 év elteltével történelmi távlatból szemlélni az eseményeket. Nekünk, pedagógusoknak kötelességünk, hogy tanítványaink szemét és szívét kinyitva, most formálódó történelemszemléletüket a nemzet értékeinek irányába fordítsuk. Nem lehet kérdés, hogy ennek kiemelkedő eseménye és ünnepe 1956 októbere.

Őszhó a történelmi emlékezés mellett mást is üzen nekünk. A lehetőséget a szabadban tartózkodásra, gyönyörködést a természet ezerszínű palettáján tündöklő falevelekben, erdőkben, alma-, szőlő-, körtekóstolgatást, erdei iskolát, kirándulást. Örüljünk az őszi napfény simogatásának!

Október havának történelmi elnevezésével kezdtem, zárásként álljon itt egyik leghalkabb szavú - de tán épp ezért nagyon szerethető - költőnk, Juhász Gyula Október című versének utolsó két versszaka:

"A kertben tarkán égő színek,
virágok, dúsan vérző szívek,
rajtuk az este harmata ring,
de ez már őszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
lelkemben vígan elringatok,
megszépül lassan, ami rég volt,
de ez már októberi égbolt!"

Rozmán László