2012. június

JÚNIUSI FÉNYBEN...

Remélem, sokan hisszük úgy, hamar elrepült a tanév, hamarabb, mint gondolnánk. A szünetek, az őszi és tavaszi kirándulások, az erdei iskolák és különféle projektek, a továbbképzések és karácsonyi ünnepségek, a nemzeti ünnepek és a tematikus suli-hetek mind áthulltak már az Idő végtelen rostáján. Persze keseregnünk nincs miért. Az emlék már letisztult, letisztul, a kisebb-nagyobb súrlódások végképp a múltba vesztek. Mérleget is kell vonni majd a júniusi tanévzárón, s elsősorban a gyerekekre kell gondolnunk. Akkor "működünk" pedagógusként igazán jól, ha minden mozdulatunk és szavunk, a szigorunk és szeretetünk a gyerekekről, a gyerekeknek, a gyerekekért szól.
A június a ballagás, az évzáró, illetve a nyugdíjba vagy másik munkahelyre távozó kollégáktól való elköszönés ideje is. Ilyenkor nehéz kérdés a "mit adjunk búcsúzóul" dilemmája. Önmagunkat, az iskolánk egy darabját. A közös múltat, a szép emléket. A kézfogást és őszinte szót, s a frázis: "visszavárunk" helyett az őszinte jókívánságot, hogy jó egészségben, családi boldogságban teljék az új időszámítás.

Június már egy kicsit a szeptemberről is szól. Sorsot fordító napok következnek majd ránk, melyek megélhetők emberséggel, munkával, szakmai igényességgel. Ne hagyjuk, hogy mások gondolják azt, amit nekünk kellene, és mások mondják meg helyettünk, mi a jó nekünk...
Az iskola örök, a tanító, tanár, diák a legszebb "szereposztás", amely azóta létezik, mióta egyik ember a másiknak jó szándékkal átadja az ismereteit.

Kedves Kollégám!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok szerkesztőtársam, Somogyi Mónika és a Tanítás-Tanulás című szakmódszertani folyóiratunk minden munkatársa nevében a szünidőre jó pihenést, s azt, hogy augusztus végére támadjon fel mindenkiben az áldott várakozás a nevelés-oktatás iránt. Ehhez szeretnénk az új tanévben lapunk 10., jubileumi évfolyamával is hozzájárulni!

Rozmán László