Tanítás - Tanulás szakfolyóirat » 2012. január

B.Ú.É.K. 2012

Vidám hangulatú újévi köszöntő kívántatik, hisz megint fordult egyet a naptár, s várakozásaink szerint talán fordul kissé a mi életünk is. Arról most ne kezdjünk el polemizálni, hogy milyen irányba és kik forgatják majd sorsunk kerekét. Most egész másra gondoljunk. Nagy László örök klasszikus verse számomra hihetetlen módon bevésődött, amint maga mondja. Ha elképzelem, hallom is. Mert ránk férne nagyon, amit Istentől kér. Szerencse, szerelem, a lélek és a szív egymás melletti forró kemencéje, s a gabona az éhezők asztalára. Magányunk ellen a baráti parola. És bizony fények is kellenének, mert nagy sötétséget érzékelhetünk néha, főleg a jó szándék, de bizony néha (bocsánatot kérek) a szellem sötétsége is szinte kézzel tapintható. A "temetők helyett életet" igazával nehéz vitatkoznunk, hiszen a XXI. századi megmaradás legbiztosabb záloga - az áldott anyanyelv mellett - a teremtő egymásra találás, a gyermekek szeretetben való tudatos vállalása. Tudjuk, ma úgy néz ki a média, hogy egy pozitív kijelentésre tíz cáfolat jut, s nem ritka, hogy külhonból érkezik a sértő, mocskoló cáfolat. Itt mi "egymás között" vagyunk, s mondhatja a kedves Olvasó, hogy: Mire föl legyek én optimista, Laci? Észnél vagy? Nézz körül!

Igen, körülnéztem. Látom magunkat, látom, hogy a gondok dacára sok iskola megújult, s látom, hogy a pedagógusok zöme kint hagyja az ajtón kívül gondját, baját, mikor belép az osztályterembe. Látom, amint otthon megsimítja kisgyereke fejét, és az esti mese után javít dolgozatot, vagy éppen bütyköl valamit a következő napi órára. Persze azok is mi vagyunk, akik hivatásos hőbörgőknek felülve most semmit sem tudunk elfogadni. Ők is közénk tartoznak. Innenső és túlsó parton is vagyunk, s várunk. Nagy Lászlónál maradva keressük, aki majd átviszi a szerelmet, a szépet, és a jót velünk együtt a "túlsó partra". Hinnünk kell a várakozásban!

Rozmán László

• Oszd meg az oldalt barátaiddal, ismerőseiddel!
• Tweet