Tanítás - Tanulás szakfolyóirat » 2011. szeptember
SzeptEMBERközeli gondolatok- egy tanévkezdés margójára
Kedves Kollégák! Szeretném nem közhelyesen kezdeni, úgyhogy el is kerülöm a krétaszagú nosztalgikus viszontlátás örömének emlegetését, a gyerekmosolyra vágyó pedagógus tettrekészségét és egyéb elkoptatott maszlagokat. Csak így, egyszerűen szeretnék szerkesztőtársam, Somogyi Mónika nevében is boldog új évet kívánni minden pedagógusnak, olvasónknak és nem olvasónknak, mindenkinek, aki a legkevesebbet is teszi közös ügyünkért, az oktatásért és az oktatás értelméért, a gyermekekért.
Azt hiszem, az sem tisztem, hogy az egyébként felsrófolt várakozást fokozzam, ami a készülő közoktatási törvény, kerettantervek, életpálya modell és egyebek miatt van bennünk.
Akkor mégis mi lehet a mostani írás célja így szeptemberben, vagy közelében? Nem véletlen a címadás, hogy szeptemberi, emberközeli gondolatok, rakjunk belőlük a képzeletbeli zsákunkba, amivel az új tanévre elindulunk. Tegyük bele azt, ami a legkedvesebb. Talán a tavalyi évzáró, ballagás fennkölt és megható pillanataiból egy keveset. Elballagott osztályunk emlékezetes csínytevéseiből - amelyek azóta megszépültek, mert eszük azért volt, azoknak a vásott kölköknek - egy picinyke morzsát. Nyugdíjba vonult kollégáink mosolyából egy felvillanó sugarat, és az elmúlt évek tapasztalataiból, néha kijózanító, de segítő botlásaiból MINDENT! Hogy ez miként is fog beleférni jelképes zsákunkba? Ne aggódjunk! Gondoljunk az emberi szív, a lélek és a megbocsátani tudás végtelenségére, s akkor megértjük, hogy mindent el és kibírunk majd. Hát így induljunk az új tanévnek! Szívvel, lélekkel, készen a megbocsátásra, erősen a próbákra, bölcsen arra, hogy mindig tudjuk, hol, mikor, kitől, mit várhatunk, és mit vagyunk képesek elvégezni. Ha ez így lesz, nagy baj már nem érhet minket és a ránk bízottakat!
