Tanítás - Tanulás szakfolyóirat » 2011. október

Októberi napsütésben

Azt hiszem, komoly kockázatot hordoz magában a cím, mert mi van akkor, ha csúnya, szeles, sötét és hideg októberünk lesz, mely miatt joggal kérdőjelezheti meg elmeállapotomat a kedves Olvasó. Mit szépítsük, valami címet minden írásnak adni kell.

Jeles napjainkat a tavalyi vezércikkben soroltam fel, ünnepeinkre most is műsorral emlékeztünk, emlékezünk, így marad a - hőn remélt - napsütés. Azaz mégsem! Egy napra feltétlenül figyelnünk kell! Szerintem sokan kitalálták, hogy az idősek napjára gondolok. Különösen kedvelem, ha nem öregekről, hanem szépkorúakról szól a közbeszéd. Ha nem azt sírjuk, hogy mennyi a nyugdíjas, akiket nekünk kell eltartanunk, és nekünk meg már úgyse lesz nyugdíjunk, egyébként meg a fene egye meg az egész világot! Hát ne ezt, és ne így! A kor bölcsesség. Ha méltósággal viseljük, akkor a szellem diadala a mind gyarlóbbá váló test fölött. Ha csonka már a szellem is, akkor az élet is csapodár, igazságtalan, de nem volt-e igazságtalan a szüleinkkel, mikor minket kellett gyerekként ápolni, taníttatni, gyarlósá-gainkat, maflaságainkat, igazságtalanságainkat zokszó nélkül elviselni. Csak tűrni, tűrni, tűrni, mert nem volt különösebb elhivatottságuk, s nem tekintették kihívásnak az életet (mint ma oly sokan), egyszerűen csak szülők voltak...

Hát ezért ragyoghat ránk az októberi napsütés. Legyünk bárhol is, ha tehetjük, fogjuk meg idős szeretteink kezét - akár fizikálisan, akár már csak lélekben -, és a fennkölt szavak helyett élvezzük a pillanatot, hogy még egy ritmusra lélegezhetünk. Talán más már nem is kell nekik. Mi kellünk a magunk fizikai valójában. Meg az, hogy érezzék, szükségünk van rájuk.

Így szeressünk minden idős embert! Ha lehet, ne csak október ragyogó, napsütéses első napján!

Rozmán László

• Oszd meg az oldalt barátaiddal, ismerőseiddel!
• Tweet