Mestersége címere: autóversenyző
Tizenkét éves lehettem, amikor először egyedül vezettem. Persze nem forgalomban, hanem erdei utakon. Legtöbbször eljött velem édesapám (aki szintén autóversenyző volt), de megesett, hogy csak úgy elkötöttem anyám Fiat 850-esét... (Ez persze egyáltalán nem szép dolog, kaptam is érte - szóval te ne tegyél ilyet!) Vezetni senki sem tanított. Figyeltem, hogy csinálják a nagyok, aztán megpróbáltam - és ment.
Beleszülettem az olajgőzbe. A családunk autószerelő műhelyt működtetett. Egészen kicsi korom óta segédkeztem ott, mindent megtanultam a kocsikról. Ez is lett a szakmám, ebből élek. Az autóversenyzés csak keveseknek hoz sok pénzt.
A rali vonzott mindig. Száguldani egy jó kocsival hegyen-völgyön át, aszfalton, földutakon, murván ezerrel... Nagyon nehéz ám! Taktikás, higgadt sofőrt kíván. Az első versenyautómat én magam építettem. Egy BMW 2002 volt. Nagyon jó gép. Már a kezdő idényben harmadik helyen végeztem vele, sőt, rögtön az első versenyek között volt olyan is, amit megnyertem. Aztán rengetegfajta autót kipróbáltam. Több mint egy évtizede már Peugeot1
-ot használok. Szeretem.
Jól vezetni nem könnyű, hiszen a járgányt folyamatosan fejlesztik, mindig változik - újra és újra meg kell tanulni, mit hogyan csinálj vele. Ráadásul nincs túl sok idő erre, hiszen a versenyautókat nem tarthatjuk magunknál. Egyrészt drágák, másrészt pedig más is versenyez velük. Néhány tucat kilométert tudunk levezetni velük közvetlenül a verseny előtt. Ez így nem egyszerű.
Hétszer voltam magyar bajnok, indultam a világkupán és számtalan külföldi versenyen. Az autóversenyzést soha nem szeretném abbahagyni. Hétköznapokon is sportautóval járok. Persze nem ugyanaz az érzés, hiszen ebben például van műszerfal, a versenyautómban meg nincs. :)
1 ejtsd: pözsó
