Ilyen vagyok: a fül
"Csupa fül vagyok!" - szoktuk mondani viccesen, ha hangsúlyozni akarjuk, hogy nagyon figyelünk. Pedig két füllel is kiválóan elboldogulunk. Lehet elálló, vagy simulhat a fejedhez, a lényeg az, hogy megfelelően működjön.
A fület három részre szokás osztani. Amit látunk és érzünk belőle, az a külső fül. Így nevezzük a fülkagylót (melynek alakja és állása öröklődik) és a külső hallójáratot, ami a dobhártyáddal ér véget. A fülkagylód azért olyan rugalmas, mert belül nem csontos, hanem porcos. A hallójáratban furcsa kis szőrszálak vannak, és faggyút (vagyis fülzsírt) termelő mirigyek. Ezek védik meg a dobhártyát és a belső fület a szennyeződésektől. A porszemeket, szöszöket és egyebeket ugyanis körbeveszi a fülzsír, és kifolyik velük a hallójáraton.
A dobhártya közvetítő szerv a külső és a középfül között. A hangok kívülről megrezegtetik, ez a rezgés pedig megmozgatja a hozzá kapcsolt parányi hallócsontokat. A dobhártyával közvetlenül a "kalapács" nevű csontocska érintkezik. Ez meglöki az "üllőt", az pedig a "kengyelt". (A csontok egyébként alakjukról kapták a nevüket.) Ahogy a hang végigmegy a dobhártyán és a hallócsontokon, jócskán felerősödik. Így adódik át a csiga alakú belső fülnek.
A belső fül az a rész, amelyet a hallás és az egyensúlyozás konkrét érzékszervének tekintünk. A csontos, csiga formájú labirintust folyadék tölti meg. Az utolsó hallócsontocska, a kengyel megüti a csiga külső részét, és a hanginger végigfut egészen a csiga belsejéig. Ott van egy szerv, amely közvetlen kapcsolatban áll az aggyal, és a rezgést az agy megfelelő területe felé vezeti. Itt olyan információ lesz belőle, amely egyértelművé teszi, hogy milyen típusú, mennyire magas hangot hallottál.
Az egyensúlyozás szerve a csiga külső részében, előcsarnokában található. Ez érzékeli a függőleges, valamint a vízszintes sebességváltozást és a forgást. Ha mozdulunk, a fülünk jeleket ad az agynak. Az agy a szem és a bőr által közvetített információkkal együtt értékeli a helyzetet, és eldönti, milyen utasítást adjon a karoknak, a lábaknak és a többi testrésznek. Botláskor például a füled és a szemed közvetíti az ingert, hogy hoppá, kibillentél az egyensúlyodból, és veszélyesen közeledsz a talajhoz - mire az agyad gyorsan alád lépteti a másik lábad.
A grafikát készítette: Bors József
