Rénszarvas - háziállat?
A rénszarvasok a Lappföld limuzinjai. Na, rájuk ülni azért nem szép dolog (bár teszik), mert ezeknek az állatoknak a gerince nem olyan erős, mint a lovaké vagy a szamaraké. De a szánt minden más patásnál jobban húzzák a havas vidékeken. Nekik ugyanis nem egy kemény, szaruval fedett ujjuk van, mint a lovaknak, hanem négy! És ez a négy olyan szépen szétterül a havon, hogy az állat lába nem süllyed el benne.
TUDTAD?
A rénszarvasok egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy nemcsak a hím egyedek (vagyis a bikák) fején nő agancs, hanem a tehenekén is.
Rénszarvasok szinte mindenhol vannak, ahol igencsak zord az időjárás. A legtöbben Skandináviában és Oroszország északi részén élnek, ám jó pár csorda barangol Grönland szigetén és Észak-Amerika kietlen hómezőin is. Mivel ilyen sokfelé előfordulnak, rendkívül sokfélék is. Vannak egészen kis méretű, póniló nagyságú, pillekönnyű rénszarvasok, és akadnak ló méretű, több száz kilós állatok is. 
A rénszarvasokat „háziállatként” elsősorban a skandináv országokban tartják. Legtöbbjük azonban itt sem valódi háziállat, ugyanis nem kunyhók mögötti istállókban, hanem félvad csordákban élnek, melyeket egy bölcs pásztor mindig a bővebb legelők felé terel. Egyébként egyáltalán nem válogatósak. Gyakorlatilag bármilyen növényt megesznek, ami eléjük kerül. Ha kell, leszedik a fák leveleit, ha nem szorulnak rá, fűféléket, zuzmót és gombát falatoznak.
Az északi emberek szánhúzásra használják őket. (Tudod, mint a Mikulás, csak ők a havon maradva…) Tejüket isszák, húsukat eszik, prémjükből öltözködnek, bőrükből pedig csodálatos, vízálló sátrakat építenek. Lappföldön még rénszarvasversenyeket is rendeznek. Itt a „zsoké” a száguldó szarvassal sílécen állva húzatja magát.
