Mozdulj! Kézilabda
Van egy fénykép rólam: talán kétéves lehetek, és egy labdával a kezemben alszom. Labdamániás voltam és vagyok. Már csak az volt a kérdés tehát, hogy melyik labdás sportágat válasszam. Három éve kezdtem kézizni. Mindennél fontosabb számomra. Élsportoló szeretnék lenni. És informatikus. Mert programozni is imádok...
Átlövő és csapatkapitány vagyok az ALCOA FKC 2001-es utánpótláscsapatában. Heti három edzésünk van. Általában egy-másfél órát játszunk ilyenkor. És egy délután még focira is járok. Ami azt illeti, egyáltalán nem könnyű... De máshogy, kevesebb erőfeszítéssel nem érdemes sportolni, ha az ember igazán jó akar lenni. Márpedig én ennél lejjebb nem adom!
Az edzőm, Molnár Nagy Beatrix szerint a jó kézisek fő erényei: a szorgalom és a kitartás. És nem lehetnek önzők, nem akarhatnak mindig ők gólt dobni - szóval jó csapatjátékosnak kell lenniük. Természetesen azért valamennyi tehetség sem árt, ám ez önmagában nem elég. A sikerért nagyon sokat kell dolgozni. Nekem otthon is van kapum, szoktam gyakorolni a beugrásokat. A két húgomat - sajna - inkább a balett érdekli... Szóval passzolgatni csak a falnak tudok. Ez is megnyugtat.
A pályán egyszerre 6 + 1 játékos van. A "plusz egy" a kapusunk. Van egy jól összeszokott mag, és mindig jönnek újak. Bárki jöhet, szívesen fogadjuk. Egy a lényeg: tegyen meg mindent a győzelemért. Így leszünk a legjobbak. Tavaly augusztusban a veszprémi nemzetközi versenyen másodikak lettünk! Innen már csak egy lépés...
Ha nagy leszek, csak a kézilabdával szeretnék foglalkozni. Magyarországon komoly hagyományai vannak ennek a sportágnak, női válogatottunk pedig méltán világhírű. Én is szeretnék bekerülni. Az a lényeg, hogy azt csinálja az ember, amiben örömét leli, nem? Hát én semmi mást nem szeretek ennyire...
