Kísérletezz!
Fújd fel a lufit a palackban!
Egy szűk szájú műanyag palackba gyömöszölj bele egy lufit! A fújórészét hagyd kívül és simogasd rá szépen a palack szájára! Aztán próbáld felfújni! Nem sikerül… Kérj meg egy felnőttet, hátha neki menni fog! Nem? Hát persze, hogy nem! A palackban lévő levegő ugyanis teljesen kitölti a teret. Képzeld úgy a levegőt, mintha homok lenne! Ha feltöltenéd homokkal a palackot, talán bele tudnál préselni úgy egy lufit, hogy közben kiszórsz valamennyi homokot, de felfújni már nem tudnád – mert nem férne el. Ugyanígy viselkedik a levegő. Amikor beleteszed a lufit a palackba, kimegy belőle valamennyi levegő. Amikor viszont lezárod a fújórésszel a száját, több levegő nem tud távozni, hogy helyet adjon a növekvő lufinak – tehát a lufi nem tud nőni.
Megoldás: Ha lyukat vágsz a palackra, vagy egy szívószálat szúrsz bele a lufi szájrésze mellett, fel tudod majd fújni a lufidat. Így ugyanis már talál magának utat az üveget kitöltő levegő, hogy elillanjon, és helyet adjon az egyre nagyobb lufinak.
Hogyan működik a tüdőd?
Ismét egy műanyag flakonra lesz szükséged. Tedd bele a lufit, ahogy az előbb! A fújórészét simítsd szépen a flakon szájára! Ezután viszont kérj meg egy felnőttet, hogy vágja le a flakon alsó felét! Ezután az aljára húzzatok rá egy gumikesztyűt! Ebben a kísérletben olyan, mintha a gumikesztyű a rekeszizmunk, a lufi pedig a tüdőnk lenne – jóllehet, a tüdőnk valójában két nagyjából egyforma zsákból áll. Most nem a lufit kell fújnod! A testünkben a rekeszizom megmozdítja, belégzésre készteti a tüdőt. A rekeszizom itt, ugye, a kesztyű. Húzd meg a kesztyűt lefelé, és figyeld csak, mi történik! A lufi magától felfújódik! Levegő kerül bele az előző kísérletben már taglalt okok miatt, akárcsak a tüdőnkbe, amikor a rekeszizom összehúzódik, és lefelé mozdul el. Engedd vissza a gumikesztyűt – a lufi összezsugorodik, kiürül belőle a levegő.
