Ismered? Bartos Erika
BARTOS ERIKA
- Építésznek készült, grafikus, író és költő lett. De mi akart lenni, amikor gyerek volt?
- Óvónő szerettem volna lenni. Később mégis építész lettem, mert rajzolni is nagyon szeretek, és a matek sem ment rosszul. A mesekönyvírásban megtalálom mindkét utat, hiszen most pontosan azzal foglalkozhatok, amiben a legnagyobb örömömet lelem: rajzolhatok, alkothatok a legkisebbek örömére.
- Ki a kedvenc mesefigurája azok közül, akiket nem Ön teremtett? Miért?
- Hű, sok kedvencem van! A Kisvakond sorozat minden szereplőjét nagyon szeretem! Legjobban talán a sünit. Gyerekkorom nagy kedvence volt Moha és Páfrány is, ma is szívesen olvasom a történeteiket. Szutyejev Vidám meséiből Kispipi tetszik nagyon. És imádom Sven Nordqvist Findusz nevű kandúrját is. Azt hiszem, azért ők a kedvenceim, mert végtelenül szeretetteljesek, hordozzák a kisgyermeki lét minden szépségét.
- Rendkívül sokoldalú alkotó: mesét és verset ír, ráadásul még a rajzokat is saját maga készíti. Elmondaná, miért ragaszkodik például ez utóbbihoz, illetve mi a szépsége a mese és a vers műfajának? Mennyiben másak, miért szerethetőek - illetve miért nehezek esetleg?
- Az én meséim a legkisebbeknek szólnak. Ők még nem tudnak olvasni, a hangsúly a rajzokon van. Számomra is ez a legfontosabb. Egyszerű, érthető legyen, a kisgyermek nyelvén szóljon. Igyekszem rajzaimmal átadni minden érzelmet, minden mondanivalót. A gyermek tulajdonképpen szöveg nélkül is megérti a könyveimet. De arra is volt már példa, mint az Apáczai Kiadó Szivárvány Rímek című kötetében is, hogy a verseim mellé más tollából született illusztráció... A mese elringatja, megnyugtatja a gyerekeket, feloldja a feszültségeket, a versben pedig ott van a zene öröme. A legkisebbek képesek úgy szavalni egy-egy verset, hogy nem is értik még a szavakat, de érzik a ritmusát.
- Min dolgozik mostanában?
- Sokszínű, örömteli és felemelő karitatív feladatokban van részem folyamatosan. Nemrég fogadtam el a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika önkénteseinek felkérését, egy leukémiás gyermekeknek szóló mesekönyv elkészítésére. Tavaly hasonló könyvet írtam és rajzoltam szívbeteg gyerekeknek. Az utóbbi időben szépen elindult könyveim külföldi útja is. Ez egy magyar szerző számára hatalmas öröm! A Bogyó és Babóca sorozatom kötetei idén öt különböző országban jelennek meg, egyre több nyelven kapnak nevet figuráim. Készül a Kiskalász zenekar harmadik lemeze is megzenésített verseimből, Hepehupa címmel, épp most rajzolom hozzá a borítót. És belekezdtem 
egy Bogyó és Babóca bábkönyv megvalósításába is. Nemsokára tíz éve lesz, hogy elkezdtem a sorozatot, sok-sok szívvel-lélekkel végzett munkát ölel fel ez az időszak. A bábkönyv ötlete már a kezdetek óta ott motoszkált bennem. A történet a két főszereplő barátságáról, egymás iránti szeretetéről fog szólni, de a szöveget most nem rajzokkal illusztrálom, hanem térben készítek el minden jelenetet. Megvarrom a bábokat, megformázom a házakat, az erdőt, és ezekről végül fotósorozat készül. Így a legkisebbek a megszokottól eltérően, nem rajzban, hanem térben láthatják majd az általuk ismert mesevilágot. Nagy örömmel készítem minden részletét, de természetesen jóval lassabb ez a munka, mint az eddigiek.
