Ismered? Vörös István
- Felsorolni is nehéz, mi mindennel foglalkozik az irodalom terén. De mi szeretett volna lenni, amikor kisfiú volt?
- Nagyon érdekelt a kémia és a csillagászat. Természettudományos könyvekbe vetettem bele magam. Ha már lettek volna olyan fantasztikus képek, mint amilyeneket a mai űrteleszkópok készítenek, talán nem is pártolok át az irodalomhoz...
- A gyermekversek írása azért igencsak kicsiny szeletkéje az életművének. Ezek csak amolyan elpotyogtatott versek a "komoly dolgok között"?
- Semmiképp sem! Ugyanolyan fontosak, mint bármely más mű. A hajnali tolvaj az egyik legszabadabb, legkönnyedebb elbeszélésem. Itt az olvasó játszhat a szövegekkel, tovább építheti őket. Egyszer még egy berlini iskolai osztály fantáziáját is sikerült megmozgatnom vele.
- Mitől jó egy gyerekvers? Máshogy ül le egy ilyen ötlet mellé, mint mondjuk egy fél-filozófiai verses regényhez?
- Minden vershez másképp kell leülni. Mikor az Apám kakasa verseit írtuk Lackfi Jánossal, nem nagyon foglalkoztunk vele, kinek szól, és mi is tulajdonképpen. Hogy gyerekverseket írunk, paródiát vagy esetleg rájátszást? Csak a vers érdekelt. Illetve a játék. Attól lehet jó a vers, ha egy elég furcsa ötletet sikerül természetesként kezelni benne. Vagy fordítva: egy magától értetődőt furcsaként.
- Ön szerint melyik kortárs vagy már nem élő költő-író a magyar gyermekirodalom etalonja? Miért ő?
- Weöres Sándor. Ő a maga zseniális gyerekverseit is egyszerűen csak forma- és hangpróbákként írta eredetileg. Ugyanakkor a belőlük összeállított Bóbita című kötet a magyar irodalom egyik legjobb verseskönyve. Nem csak a gyerekversek közül. A kortársak közül élő klasszikusnak érzem versben Kányádit, mesében Csukás Istvánt.
- Van esetleg segítője/alkotótársa a 140 centiméter alattiak köréből?
- A fiam és a lányom. Ők szerepelnek A hajnali tolvajban és az Apám kakasában is. A fiam azóta már kinőtt a gyerek státuszból. A lányom szerencsére még nem teljesen.
- Milyen meglepetéseket tartogat a közeljövőben kis rajongóinak?
- Az Apám kakasa olvasóinak jó hír lehet, hogy idén jön a folytatás - bár az inkább felnőtteknek, illetve kamaszoknak szól: Slágergyár címen emlékezetes dalszövegeket írtunk át Lackfi Jánossal. Elkezdtem egy meseciklust egy kísértet lányról, Evékéről. Ebből pár darab megjelent a Nini néni című antológiában, de még nem vagyok kész a munkával. Túl sok mindenbe fogok egyszerre, gyakran maradnak félbe bizonyos dolgok akár hónapokra is... Ja, és a végére értem egy regénynek, mely gimnáziumi éveimről szól.
