Értsd meg a lovak nyelvét
„Nyugodt vagyok, az élet szép…”
A nyakát lazán előrenyújtó, füleit érdeklődve, lassan mozgató, farkát lagymatagon lengető ló látványosan ki van békülve a világgal. Vele bátran barátkozhatsz. Azonban ezt először a karámon, illetve a bokszon kívülről tedd! Nehogy mégis félreértsétek egymást…
„Alszom, ne zavarjanak!”
Ha azt látod, hogy a kedvenc lovad fülei hátrafelé állnak, a nyakát elengedetten előrenyújtja, a szája lebiggyed, a szeme pedig félig csukva van, akkor ne próbáld meglepni azzal, hogy hangtalanul közelítesz hozzá! Nehogy pórul járj… Ez a ló ugyanis alszik. Vagy legalábbis félálomban van. A hirtelen mozdulatok, váratlan történések könnyen megijeszthetik, és elég kiszámíthatatlanul viselkedhet. Mindig szólj a lónak, ha közelítesz hozzá!
„Oroszlán a bokor mögött!!!”
Az ijedt, pánikoló ló fejét magasra húzza, szemei nagyra nyílnak és forognak, fülei mereven a vélt veszély irányába állnak, orrlyukai kitágulnak és rajtuk keresztül erőteljesen és hangosan fújja ki a levegőt – vagyis „fújtat”. Ilyenkor jobb, ha felnőttre bízod a megnyugtatását. Gyerekként nem célszerű a közelében maradnod. A legtöbb ló ugyanis csak a saját menekülését tartja szem előtt – úthengerként megy át mindenen, ha veszélyt érez.
„Menekülj, ha kedves az életed!”
Amikor egy ló fülét a tarkójára simítva, szemét forgatva, fogait mutogatva közelít hozzád, közben esetleg toppant, vagy kicsiket ágaskodik, jobb, ha nagyon gyorsan kívül kerülsz a bokszán vagy a karámján! A lovak alapvetően kedves állatok, de köztük is vannak összeférhetetlenek, vagy olyanok, akik valamilyen okból támadóvá válnak. A csődörökre jellemző elsősorban a rendre utasító magatartás, de a kancák is így viselkednek, ha féltik a csikójukat.
Tudtad?
- „Kancának” mondjuk a nőnemű lovat, „csődörnek” vagy „ménnek” pedig a hímneműt. A fiú lovakat gyakran még csikókorukban kiherélik, hogy nyugodtabbak legyenek, és problémamentesen lehessen más állatokkal együtt tartani őket. A már nem termékeny hím pacikat nevezzük „heréltnek” vagy „paripának”.
- „Boksznak nevezik azt a „szobácskát”, amely a lovak tulajdonképpeni otthona. Ez a négyzet alakú helyiség akkor elég nagy, ha a patás kényelmesen meg tud fordulni benne, sőt, akár le is fekhet hemperegni. A legtöbb istállóban szalmát vagy fűrészport szórnak vastagon az aljára.
