Csodálatos állatvilág - Majomparádé
Az orangután
Az orangutánok a legnagyobb testű fán élő állatok. Mindkét fajuk Indonézia és 
Malajzia erdeiben él. Nagy termete ellenére az állat könnyen mozog, ha nem is olyan gyorsan, mint a csimpánzok. Ritkán jár a talajon, szívesebben ugrál fáról fára liánokba kapaszkodva. Igen óvatos állat. Mielőtt megfog egy faágat, ellenőrzi, hogy elég erős-e. Kapaszkodóját egyszerre csak az egyik kezével engedi el, nehogy leessen. Mielőtt elalszik, lombokból, ágakból fészket készít magának.
Kedvenc tápláléka a gyümölcs, a legjobban a fügét szereti. Emellett azonban leveleket, rügyeket és virágokat is fogyaszt. Ritkán fog magának rovarokat és kisebb gerinces állatokat is.
A nőstény orangután egyedül vagy egy másik nősténnyel, illetve kölykeivel él együtt. A kis orangutánoknak gondoskodásra és gyengédségre van szükségük. Anyjuk akár négy évig is szoptatja őket. A szilárd ételekhez úgy szoktatja hozzá a csemetéjét, hogy jól megrágja az ételt, mielőtt a szájába adná. A kicsik anyjukba kapaszkodva „utaznak” a fák koronaszintjén. A fiatalok 6-7 éves korukban válnak önállóvá. A nőstények anyjuk közelében maradnak, a hímek azonban vándorolnak.
Az orangután különösképpen vonzódik a tárgyakhoz, eszközökhöz. Nagyon jó a megfigyelőképessége, az intelligenciája, és nagy a testi ereje.
Az orangután az egyik legveszélyeztetettebb állat a világon. Létét a vadászat és az illegális állatkereskedelem mellett főleg élőhelyének pusztulása fenyegeti. Az orvvadászok megrendelésre szállítják a vadon fogott orangutánkölyköket, az anyjukat pedig rendszerint megölik.
A gibbon
A gibbonfélék közé tartozó tíz-egynéhány majomfaj Délkelet-Ázsia őserdeiben kis csapatokban él, a fák tetejének lakója. Bámulatosan ügyes akrobaták. Hosszú karjaikkal és lábaikkal meglepően ügyesen és gyorsan ugranak fáról fára a tisztások és a patakok között. Már születésüktől fogva részt vesznek a trapézmutatványokban, hiszen már kicsi koruktól az anyjuk hasába kapaszkodva utaznak. Egy ugrással akár kilenc métert is képesek megtenni. Amikor nem a fán tartózkodnak, akkor a hátsó két lábukon járnak karjukat a magasba emelve. Elég mulatságos látványt nyújtanak hosszú karjaikkal és csüggedt arckifejezésükkel. A többi emberszabásúhoz (például az orangutánokhoz, gorillákhoz, csimpánzokhoz) hasonlóan nincs farkuk.
Fülsiketítően rikoltoznak, hangjuk betölti az egész erdőt, különösen reggelente és esténként. Hajnalban kórusban jelzik a többieknek jelenlétüket.
A gibbonok családban élnek a fák tetején. A gibbonbébi legalább két évig szopik. Más emberszabásúaktól eltérően egy életre választanak párt maguknak, és nem építenek fészket sem. Alváskor egy ágon gubbasztanak hátukkal a fatörzsnek támaszkodva. Lábukat behúzzák, fejüket térdük közé dugják, és karjukkal átölelik a lábaikat.
Szeretik a leveleket, a virágokat és a rügyeket. Igen különleges testhelyzetet is képesek felvenni, hogy elérjék a kiszemelt finomságot. Ellensége a leopárd, de elkapni csak akkor tudja őket, ha leesnek a fáról.
Főként élőhelyük megfogyatkozása miatt veszélyeztetettek, de a vadászat és az állatkereskedelem is oka létszámuk csökkenésének.
A babuin pávián
Ezek az afrikai majmok jól szervezett csoportokban élnek. Csapatukat a legerősebb hím vezeti. A csoport nagyon fontos a babuin páviánoknál. A nőstények felügyelnek a kölykökre, a vezér fenntartja a rendet. A többi hímnek kell védenie a csapatot. Ők figyelmeztetnek a közelgő veszélyre is. Természetes ellenségük a leopárd. Ha közelednek feléjük, a hímek előrenyomulnak, és grimaszokkal próbálják elriasztani a támadót. Ha viszont oroszlán kerül az útjukba, gyorsan a fák közé sietnek, meg sem kísérlik, hogy ráijesszenek.
Kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetően nem fenyegeti őket a kihalás, azonban az emberek komoly veszélyt jelentenek számukra. Élőhelyüket pusztítják, és laboratóriumi kísérletekhez adják el őket.
A babuinok mindenevő állatok, és bár főképp növényi élelmet fogyasztanak, képesek megtámadni akár a fiatal antilopokat is, amikor azok még nem elég gyorsak a meneküléshez.
