Csodálatos állatvilág
Afrika és Ázsia trópusi vidékein élnek az emberszabású majmok családjába tartozó állatfajok, az orangutánok, csimpánzok, a gorillák és a gibbonok. Közülük most a csimpánzokkal és a gorillákkal ismerkedhettek meg közelebbről. Első ránézésre nem mondanánk meg róluk, hogy rokonok, mert nem hasonlítanak egymásra. A leggyakrabban négy lábon járnak, de rövid ideig képesek két lábon, felegyenesedve is közlekedni. Ügyes kezük sokféle tevékenység elvégzésére alkalmas. Arcjátékuk is nagyon fejlett, sokféle érzelmet ki tudnak fejezni vele.
EGY NEHÉZATLÉTA, A GORILLA
A gorillák Afrika esőerdeiben, hegyvidékein és a keleti sík vidékeken is élnek. Sajnos mára annyira lecsökkent a számuk, hogy egyes területeken a kihalás veszélye fenyegeti őket. A kegyetlen orvvadászok leginkább a bébigorillákat akarják elkapni. Azokat ugyanis könnyen el tudják adni az állatkerteknek és a kísérleti laboratóriumoknak.
A gorillák főként növényeket fogyasztanak. Minden este fészket készítenek maguknak a fák legalacsonyabb ágain vagy a földön. Gondosan tisztogatják egymást. Turkálnak egymás szőrzetében, kiszedik a piszkot, az élősködőket.
A gorillák a majmok között a legnagyobbak és a legsúlyosabbak. Hatalmas méretük ellenére nyugodt, szinte félénk állatok. Csak akkor válnak veszélyessé, ha fenyegetve érzik magukat. Élénk közösségi életet élnek. Akár az életüket is feláldozzák a társaikért. A vezérhím védi és oltalmazza a családot. Egészen a haláláig uralkodik, csak utána kezdődik el a fiatalabb hímek hatalmi harca a vezérségért.
A gorillák – éppúgy, mint a csimpánzok – képesek több száz siketnémajelet is megtanulni, és ezáltal beszámolni az érzelmeikről és a vágyaikról.
King Kong
Az elmúlt 70 évben a filmesek által többször feldolgozott King Kong című történet torz képet fest a gorillákról. Egy olyan gorilláról szól, aki rettegésben tartja egy sziget lakosságát, és akit csupán emberáldozattal lehet megbékíteni. Amikor otthonából New Yorkba (nyú jork) viszik, hatalmas pusztítást rendez és sok embert megöl. Ez a film rendkívül sokat ártott a gorilláknak, hiszen ők valójában békés állatok. Dian Fossey (dájen fosszi), a híres amerikai kutató 18 évig élt közöttük, és sohasem támadták meg. Évekig tanulmányozta a viselkedésüket, s erről feljegyzéseket is készített. Elérte, hogy a hegyi gorillák ma már védett állatok.
EGY IGAZI LÁNGELME, A CSIMPÁNZ
Nyugat- és Közép-Afrika esőerdeiben fordul elő leginkább ez a majom, amely az emberszabásúak közül talán a legismertebb. A tudósok, kutatók köztük élve tanulmányozták őket. A csimpánzok igazán intelligens majmok. Képesek eszközt is készíteni táplálékuk megszerzéséhez. Botot ragadva veszik üldözőbe támadójukat, és különböző grimaszokkal fejezik ki az érzelmeiket.
Fő táplálékukat a gyümölcsök, magvak, levelek adják, de szívesen elfogyasztják a rovarokat, a tojásokat, madárfiókákat, sőt a kisebb emlősöket is. Általában egy, nagyon ritkán két utódot hoznak a világra. A csimpánzok gondos szülők, tíz évig nevelik a kölykeiket. Az apróságok a felnőttektől lesik el az eszközhasználat fortélyait. A csimpánzok elalvás előtt minden este fészket készítenek maguknak egy fán ágakból és levelekből.
Népes csoportokban járják az erdőt. Vegyes összetételű, hímekből, nőstényekből és kicsinyeikből álló csoportokat alakítanak ki. Minden csoportnak, „hordának” saját felségterülete van, amelynek nagysága eltérő lehet. A csimpánzok ellenségei a krokodilok, óriáskígyók és főképp a leopárdok. A támadó állat addig vár, amíg a majom elszakad a csapattól, és akkor kapja el. Legjelentősebb ellenségük azonban az ember, aki erdőirtásokkal szűkíti élőhelyüket. Afrikában (védettségük ellenére) a mai napig megeszik a csimpánzokat.
Komolyabban csak ritkán harcol egymással ez a majomfaj. A párbaj során inkább csak fenyegetőznek és ijesztgetik egymást. Így megy ez egészen addig, amíg az egyik küzdő fél megadja magát. Ezzel ismeri el az ellenfél diadalát. Így senki nem sérül meg, csupán a hiúságukon esik csorba.
A csimpánzok eszközhasználata
A csimpánzok gyakran használják kalapácsként a követ. A kemény héjú gyümölcsök héját ezzel törik fel. A megközelíthetetlen ágakról bottal verik le a termést. Máskor meg ezzel vágják fejbe a gonoszkodó társakat. A rovarcsemege begyűjtésére egy vékony gallyat vagy fűszálat használnak. Rájöttek arra is, hogy egyes leveleknek felszívó képességük van. Így ha nem férnek hozzá a nedűhöz, azt a levelet mártják bele, amelyik felszívja a folyadékot.
Jane Goodallnak (dzséjn gudol) köszönhetjük, hogy ma már igen sokat tudunk a csimpánzok eszközhasználatáról. Hazánkban is működik a kutatónőről elnevezett környezetvédelmi központ.
Majmok fogságban
A majmok életéhez kell az erdő, ahol táplálékot találnak, fészket építhetnek. Még a legnagyobb állatkertben sincs ekkora mozgásterük. Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon nem lenne az állat boldogabb az erdőben? Gyakran azért is fogságba kerülnek a csimpánzok, mert kísérleteket végeznek rajtuk.
