A rögbiről
Tojáslabdás történelem
A rögbi, akárcsak a futball, hivatalosan Angliából származó játék, az 1800-as évek elején kezdték játszani a Rugby városában lévő iskola diákjai. A labdajátékok szabályait ezidőtájt kezdték csak papírra vetni, így a rögbi és a futball egymás mellett fejlődött. A rögbilabdák eleinte gömbölydedebbek voltak, hosszú évek során alakult ki mai formájuk. Kezdetben méretük is változatos volt, az adott disznó hólyagjától függött, amelyből készültek.
Veszélyes?
Nem. A rögbi – unokatestvérével, az amerikai futballal szemben – nem kifejezetten balesetveszélyes sportág. Ezt mutatja, hogy a védőfelszerelések használata nem kötelező.
Mi a rögbi?
A cél ebben a játékban is az, hogy a tojáslasztit minél többször sikerüljön bejuttatni az ellenfél H-alakú „kapujába”. Méghozzá úgy, hogy a játékos beszalad vele a célvonalon túlra, és diadalmasan földhöz nyomja a labdát. A rögbiben a kéz és láb használata egyaránt elfogadott. Azt azonban szigorú szabályokhoz kötik, hogy milyen helyzetből merrefelé adhatják tovább a játékosok a labdát. Alapszabály, hogy csak a mögötted lévő játékosnak szabad passzolnod, vagyis hátrafelé. Előre kizárólag rúgni vagy kézben vinni lehet.
Van itt is szabadrúgás, les, és természetesen büntetik a szabálytalanságokat. A pályán mindkét csapatban 15 játékos szaladgál. Egy „félidő” a felnőtteknél 40 percig tart. Egy mérkőzés két félidőből áll. Magyarországon azonban a rögbi még nem nevezhető igazán közismert sportágnak. Ezt mutatja az is, hogy a hazai rögbimeccseket egytől egyig focipályákon játsszák.
Tudtad?
Magyarországnak is van „kerekes székes rögbicsapata”. Ez a sportág számít állítólag a legkeményebbnek a paralimpián.
