A honfoglalás kora
Honnan jöttek őseink a Kárpát-medencébe? Ennek megválaszolása könnyű, hiszen tudjuk, hogy az Urál hegység környékéről, az Őshazából indultak el. Onnan Levédiába vándoroltak, majd több mint 1100 esztendővel ezelőtt érkeztek Etelközbe. Itt a magyar törzsek megkötötték a nevezetes vérszerződést, majd számtalan marhával, lóval, birkával érkeztek a Vereckei-hágóhoz. Népünket számos támadás érte, míg az új hazába érkezett.
A mai napig éles viták folynak arról, hogy mi, magyarok, honnan származunk. Az eredetünket kutató tudósok véleménye megoszlik. Egyesek azt vallják, hogy a finnugor népek családjába tartozunk, hiszen nyelvünk rokon a finn (északi népek) nyelvével. Mások szerint a magyarok Belső-Ázsiából származnak, ahol ma is él egy "ujgur" nevű nép. Megint mások a hunok leszármazottainak, Attila nagyfejedelem népének tekintenek minket. Vannak, akik azt állítják, hogy a magyarok mindig is itt éltek, a Kárpát-medencében. A törökök pedig azt tanítják az iskoláikban, hogy mi, magyarok az ő rokonaik vagyunk.
Kevés az írásos emlék, s a régészeti leletek sem egyértelműen meggyőzőek. Egy új tudomány, a DNS-kutatás azonban sok meglepetést tartalmaz. (Ha érdekel, nézz utána az interneten a DNS és a finnugor címszónak!)
A vándorló magyarság állattartó nép volt, de foglalkoztak kertészkedéssel is. Kiváló iparosok, elsősorban ötvös- és fegyverkészítő mesterek voltak. Őseink az iszlám vallású araboktól kezdve a keresztény bizánci népekig mindenkivel kereskedtek, de ha kellett, harcba is szálltak velük. Legtöbbször őket hívták szövetségbe, mert bátor és jó harcosok voltak. A magyarok ismerték a nagy világvallásokat, beszélték a velük érintkező kereskedők és harcosok nyelvét. A magyarok állataikkal, legelő és víz után kutatva sok ezer kilométert bejártak. Többek között ez is az oka, hogy a magyar művelt, széles tájékozottsággal rendelkező nép volt. Gondold csak el! Míg egy korabeli nyugat-európai paraszt egész életében nem látott többet a világból, mint a saját szegényes faluját, addig a magyarok igényes, szép ruházatukban, lovaikon, drága fegyvereikkel felszerelve, folyamatosan utaztak.
Őseink terjesztették el a hunok és az avarok mellett a szabott inget, a felsőruházatot (kabátot) és a nadrágot. Ezeket a ruhadarabokat az ókori és középkori népek nem ismerték. De ők terjesztették el az avarokat követően a kengyelt Európában. A magyarokról feljegyezték, hogy tisztálkodásukhoz már 1100 évvel ezelőtt bőrtömlőből készített zuhanyt használtak, s alsóruházatot (fehérneműt) viseltek. A hússzeleteket nem azért tették a lovuk hátára, hogy aztán megegyék, hanem, hogy az állat sebeit így gyógyítsák. A magyarok a Kárpát-medencébe érkezve nemzetségenként telepedtek le. Fennmaradt azonban a több nemzetségből álló törzsek neve is, amit a földrajzi nevek igazolnak. Őseink mindentudó papjai, orvosai, a fejedelem és a törzsfők legfőbb tanácsadói a táltosok voltak. A magyarok jurtában, kör alakú, favázas sátorban éltek. Ha tovább vándoroltak, összecsavarták a jurtát borító nemeztakarót és a favázat, s új legelők után néztek. Innen ered a "szedte a sátorfáját" szólás.
Őseink legfőbb összetartó ereje a család erős kötöttségekkel járó szervezetéből adódott. A magyarok kiváló lovas harcosok voltak, szinte összenőttek nagy becsben tartott lovaikkal. Innen származik, hogy a magyar egy lovas nemzet. Félelmetes fegyverük az íj volt, mellyel több száz méterre is nagy biztonsággal, s pontosan célba találva lőttek.
A közelharcban sem maradtak alul, amikor a szablyájukkal harcoltak. A nőket ugyanolyan katonai kiképzésben részesítették, mint a férfiakat. A harcba pajzzsal, bőrpáncéllal, sisakban, kelevézzel (döfésre tervezett lándzsa), íjjal, szablyával indultak. Őseink mesterei voltak az arany, az ezüst, a réz és a vas, valamint a fa, a bőr és a nemez megmunkálásának.
Manapság egyre több hagyományőrző kelti életre a magyarság régi szokásait. Látogass el Te is ilyen rendezvényekre!
