Az én iskolám: Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskola és Óvoda - Miskolc
A Vörösmartyban mindig jó a hangulat! - ebben egyetértettek a srácok. Meg abban is, hogy a tanárok aranyosak, és bár sok a tanulnivaló, azért mindig van idő futkározni a tágas udvaron, sportolni, vagy elsétálni a közeli Népkertbe.
A Vörösmarty nemcsak iskola, hanem óvoda is. Az egészen kicsik a szomszédos telken álló épületben játszanak. Az alsósok termei az iskola labirintusszerű épületének hátsó részében vannak a hatalmas tornaterem mellett. A felsősök osztályaiba az aulán keresztül lehet feljutni. Itt, az előtérben szokták tartani a nagyrendezvényeket, és itt áll a névadó, Vörösmarty Mihály szobra is.
Vajk és Titti tipikus vörösmartys diákok: mindenből színjelesek. Az iskola tanulmányi átlaga (amit a tanulók bizonyítványait összevetve számolnak ki) szinte mindig jóval 4-es feletti. És minden negyedik-ötödik kisgyerek kitűnő! "Még azért jó ez a suli - mondja Vajk -, mert könnyen tovább tudunk majd tanulni. Titti is, én is nyolcosztályos gimnáziumba készülünk jövőre. Én, ha megnövök, bankár szeretnék lenni. Vagy könyvelő." "Én pedig állatorvos. Még pontosabban műtős..." - mondja Titti szerényen.
Azt is szeretik, hogy rengeteget kirándulnak. A közeli Lillafüredre, a Balatonhoz. Minden nyáron lovas tábort is szervez a suli Titti nagy örömére, hiszen ő imádja a lovakat. Igaz, neki gyakrabban van lehetősége találkozni a sörényes patásokkal, hiszen rendszeresen jár lovagolni. Vajk nagyon sokféle sportot kipróbált már. Most leginkább a sakk érdekli, úgyhogy be is iratkozott a szakkörre. Ilyen választható különórából egyébként rengeteg van: tánc, színjátszó szakkör, röplabda... - nehéz felsorolni.
A Vörösmarty egyházi iskola. Ez abból látszik - mondják a gyerekek -, hogy minden napot imával kezdenek, csakúgy, mint az étkezéseket. Hittanórából kettő van hetente. Aki nem katolikus, az is járhat ide! Külön hittanórát tartanak a görög katolikusoknak, a reformátusoknak és azoknak, akik egyáltalán nem vallásosak. Ők hittan helyett etikát tanulnak.
A miskolci belváros panelrengetegének tövében megbújó épületben tehát nem telnek feleslegesen a napok. És vörösmartysnak lenni jó - ez nem kérdés.
