A jávorszarvas
A jávorszarvasoknak mindegy, ha esik, ha fúj, csak jó hideg legyen... Alfajai (vagyis az egymástól bizonyos tulajdonságokban esetleg jelentősen eltérő csoportjai) élnek Észak-Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában is. Ahol az ember már nem szívesen tartózkodik a szabadban, ott ők sűrű bundájukban vígan eszegetik a lombokat, a rügyeket és a zuzmót. Lápos, mocsaras erdőkben, folyók mellett élnek. Szétterülő patáikkal könnyedén közlekednek itt, és biztonságban vannak, hiszen a rájuk vadászó ragadozók (elsősorban a farkasok) nem tudnak utánuk menni.
Nagyon hosszú vándorlásra képesek. Ha veszélyben érzik magukat, vagy kevés már a táplálékuk, nekiindulnak, és akár több száz kilométert bandukolnak a jobb élőhelyekig. A jávorszarvasok túlélőművészek: gyakran ott is újra elterjednek, ahol már kihaltak. Így él ismét jelentős állományuk például Lengyelországban.
Ez a legnagyobb ma élő szarvasfajta. Testhossza nagyjából három méter - tehát olyan hosszú, mint egy ló. Viszont jóval magasabb az átlagos paciknál! Egy kifejlett hím jávorszarvas (bikának nevezzük) marmagassága két méter. A marmagasságot annál a gerincdudornál mérjük, ahol az állat nyaka és háta összeér. Tehát, ha kihúzza magát (vagyis felemeli a nyakát), akár két és fél méter magas is lehet! Egy nagy növésű kiskamasz legfeljebb a hasáig érne!
Ezeknek a hatalmas állatoknak a húsát, a prémjét és még a tejét is fel tudja használni az ember. Éppen ezért több mint ötven éve próbálkoznak a háziasításukkal. De a mai napig nem sikerült igazi ház körüli állatokká szelídíteni őket. A jávorszarvasok jól viselik az ember közelségét, azonban a bezártságot nem bírják, így hagyni kell, hogy szabadon kószálhassanak a farmok körüli erdőkben.
A jávorszarvas-romantika eléggé mókás... Párzási időszakban a hímek ásnak egy jó nagy gödröt, és gondosan megjelölik a saját szaganyagukkal. Ez mindent elmond róluk. A nőstények aztán odasétálnak, alaposan megszaglásszák, és ha tetszik a férjjelölt, belefekszenek a gödörbe, bepancsolják magukat a szagával. A bikának ezután nincs más dolga, mint a magasba emelni az orrát, majd végiglátogatni a "hölgyeket". Amelyiket nem találja alkalmasnak borjai felnevelésére, azt elüldözi. A jávorszarvasmama borját annyi ideig hordja a pocakjában, mint az anyukák a kisbabájukat: 9 hónapig. Gyakran ellenek ikreket, sőt hármasikreket is.
TUDTAD?
Sok száz évvel ezelőtt a svéd hadseregben próbálkoztak a lovak helyett jávorszarvasok alkalmazásával, mivel ezek sokkal jobban közlekednek a hóban. A szarvasok remek közlekedési és vontatóeszköznek bizonyultak, azonban az is kiderült, hogy okosabbak gazdáiknál - mert mikor valódi harcra került sor, azon nyomban eliszkoltak.
