Dzsungelgyerekek
Egyáltalán nem! Máig felbukkannak világszerte olyan emberek és gyerekek, akik valamiért a társadalmon kívül, állatok között nevelkedtek. Ők a dzsungelgyerekek.
Victor, az erdők fia
A világ leghíresebb vadon felnőtt gyermeke Victor, aki tizenéves koráig az erdőben élt. Amikor több mint kétszáz évvel ezelőtt Franciaországban rátaláltak, pucér volt, harapós, és beszélni sem tudott. Hogy miként került oda, rejtély. A tudósok a világ minden tájáról a csodájára jártak. Felöltöztették, beszélni tanították. A siker nem volt teljes. A fiú nem tűrte a ruhát, és a nyelvet sem sikerült rendesen elsajátítania. Élt tovább a civilizált emberek között a maga furcsa, kényszeres tevékenységeivel, és többször megkísérelt visszaszökni otthonába, az erdőbe…
A madárfiú
Egy orosz kisfiút elmebeteg édesanyja egy szobába zárva, különféle madarak között nevelt fel. Nem is bánt vele másként, mint a madaraival. Nem bántotta, etette, azonban nem beszélt hozzá egy szót sem. Mikor hétévesen rátaláltak, a fiú nem volt szobatiszta és beszélni sem tudott, csak csiripelt, ahogy „madárcsaládjában” megtanulta. Az emberektől félt, ha közeledtek felé, elmenekült. Egy intézetben próbálták visszahozni őt a társadalmi életbe – viszonylag kevés sikerrel.
A majomfiú
Egy John nevű négyéves, ugandai kisfiú végignézte, ahogy édesapja megöli az édesanyját. A fájdalom és a félelem hatására bemenekült a dzsungelbe. Egy majomcsoporthoz szegődött. A cerkófok befogadták. Megtanították neki, hogy mit ehet, és honnan ihat, óvták a vadonban rá leselkedő veszélyektől. John sosem akart visszamenni az emberek közé. Évekkel később mégis csapdába esett, és visszavitték a társadalomba. A majmok családtagjukként védték őt az utolsó pillanatig: az érte jövő embereket botokkal dobálták, támadták. Ennek a kisfiúnak végül sikerült visszailleszkednie az emberek közé. Beszélni is megtanult.
Oxana, a kutyalány
Sajnos előfordulnak olyan esetek is, amikor a közösség kellős közepén kénytelen „vadon” felnőni egy kisgyerek. Az ukrán kislányt, Oxanát kegyetlen és buta szülei öt éven át a kutyaólba zárva tartották hároméves korától. Nem foglalkoztak vele, enni is alig kapott. Amikor 1991-ben rátaláltak, négykézláb közlekedett és csak ugatott meg morgott. Ennek a kislánynak is sikerült nagyjából visszailleszkednie az emberi közösségbe. Megtanult járni és beszélni, ma már felnőtt nő. Egy elmegyógyintézetben él. Legjobban máig a kutyái és a tehenei között érzi magát.
TUDTAD?
A kisgyerekek az első 3-4 évben sajátítják el a későbbi életükhöz nélkülözhetetlen alapokat. A hallott beszédet utánozva kezdenek beszélni, a szüleiktől és az óvónéniktől tanulják meg, mit szabad és mit nem szabad, mi illendő, és mi nem az. Ha ez az időszak elvész, mert nem emberek között töltik, vagy nem foglalkoznak velük eleget, képtelenek lesznek beilleszkedni a társadalomba.
